Programok
Nyitólap » Cikkek » Érdekességek |
Azzá válsz, amire gondolsz… "Az, hogy milyen a boldog ember élete,
gondolatai milyenségén múlik: így hát ügyelj erre!
Ne fogadj be sötét, negatív gondolatokat.” (Marcus
Aurelius) A címben elhangzó állítás nem
fenyegetés, és nem fikció, csupán az elmúlt évek nagy szellemi felfedezéseinek
summázása. Az ókori népek „azzá leszel, amit eszel” gondolata közelebb áll
hozzánk, de a gondolat teremtő erejéről beszélni képtelenségnek tűnik, pedig
igaz. Számos könyv, folyóirat, film és
internetes oldal foglalkozik a témával. „A gondolat ereje” kifejezésre a Google
százával ontja a találatot. Nem az a célom, hogy mindezeket rendszerezve
összegyűjtsem, vagy ollózva összeállítsam a magam hangzatos mondatait.
Mindössze fel kívánom hívni a figyelmet arra, hogy mennyire nem mese a pozitív
gondolkodás. Mikor először hallottam ezt a
kifejezést, kissé naiv és haszontalan feltételezésnek gondoltam. Ha működne,
véltem, csodálatos lenne a világ. Az emberek átszellemült mosollyal az arcukon
engednék egymást előre a boltban, míg dagadt pénztárcájuk hasából gond nélkül
húznák elő az ezreseket, hogy minden vágyukat kielégítsék. A sorban állva
ismeretterjesztő könyveket lapozgatnának, vagy egymás kedves egészsége felől
érdeklődve örülnének a viszontlátás csodálatos érzésének. De nem. Minél többet
olvastam a témában, annál inkább megláttam a várt és valós világ közti égető
különbséget, sőt. Minél pozitívabb igyekeztem lenni, annál mogorvább emberek
löktek fel a reggeli tömegben, és nemhogy elégedetlen emberek kígyózó sora várt
a boltban, de igazából a kutyát nem érdekelte, hogy mi van velem. Valamit tehát
szem elől tévesztettem, félreértettem vagy egészen egyszerűen nem tartottam
fontosnak tudomásul venni. Vissza a starthoz. "A pozitív gondolkodás azt jelenti, hogy felismerem: minden ami van, engem
szolgál, és nekem segít még akkor is, ha kifejezetten kellemetlen vagy
fájdalmas. Ennél fogva minden jó, úgynevezett negatív nem is létezik, csupán
olyan kellemetlen jóról beszélhetünk, amelynek bekövetkeztét én tettem
szükségessé.” /Tepperwein, Kurt/ A kvantumfizika ma már képes mérni a gondolatok energiáját. Végtelenül sok gondolat fut át az agyunkon a másodperc töredéke alatt is. Ezeknek nagy része a tudatalatti tartományban marad, s csak igen csekély részük tudatosodik bennünk. Azonban az összes felbukkanó gondolat hatással van mentális és érzelmi állapotunkra. Lássunk egy példát: Reggel ragyogóan süt a nap, kipihenten és elégedetten ébredünk. A kedvenc reggelink elfogyasztása után jóllakott napközis módjára indulunk munkába, minden OK. A kocsi azonban csak harmadjára indul, és a gyerek tegnap teleszórta ropival a hátsó ülést, de sebaj – egészen addig, még kitartunk amellett az erőteljes gondolat mellett, hogy minden OK. Ha ez sikerül, lehet a főnök dühös, az ebéd ehetetlen, a boltban hosszú a sor és az esti forgalomban is irdatlanul nagy dugó, a „minden Ok” boldog érzésével térünk haza a mi szeretett, okos és mintacsaládunkhoz (habár csak hideg kaja van, a gyerek felszórta az előszobát matchboxszal és szomszéd néni ezerrel hallgatja a híreket alattunk). Pozitívan gondolkodni tehát, annyit
jelent, hogy jó, kellemes, értéket képviselő és élményt nyújtó gondolatokkal
veszem körül magam. Vagyis, a többit kizárom folyamatosan úgy, hogy nem veszek
róla tudomást. A „minden pocsék” érzése akkor tör ránk váratlanul, mikor a
negatívumok kerülnek túlsúlyba. Előbbi példánkhoz visszatérve, ha délutánra
esőt mondanak, elfogyott a zabpehely, nem indul az az átokverte kocsi, a főnök
dilis és még a gyerek sem tud maga körül rendet tartani. A külső körülmények
egy cseppet sem változtak, mégis a feje tetején áll minden. "A negatív gondolkodás határt szab a teljesítménynek. Ha viszont ezt
megfordítjuk, akkor a lehetetlen hirtelen nagyon is elérhetővé válik.” /Amby Burfoot/ Jó, ha tudatosítjuk magunkban, hogy a
káosz egy hozzánk nagyon közeli helyen, pontosan bennünk kezdődik el. Mihelyst
helyet adok a rossz gondolatoknak (nyafogásnak, panaszkodásnak vagy
elégedetlenségnek), a lavina elindul. Még veszélyesebb: ha nem is én csinálom
ezeket, csak engedem, hogy mások rám zúdítsák a bajt. Ilyenkor csak hallgatom a
panaszkodást, és én magam leszek rosszul tőle, fültanúja vagyok egy
veszekedésnek, és két perccel később már én korholom azt a szerencsétlent, aki
az utamba került. Így működik, akár a dominó. Hogy mindezt elkerüljük, nagyon
figyelnünk kell a gondolatainkra. Mondhatják jó, de sikerült-e már bárkinek is
nyakon csípnie egyetlen engedetlen gondolatot? A baj csak mindig akkor van,
mikor már nyakig ülünk a lekvárban. Helyes a gondolatmenet, de nem is az a
célunk, hogy az elmebaj határát súrolva gondolatokat kergessünk egész álló nap.
Éppen a másik oldalról fogjuk kezelni a problémát. Ha 100% - ig tisztában
vagyunk a céljainkkal, az értékeinkkel, a lehetőségeinkkel, akkor nem azon fog
járni az agyunk ami nincs, hanem abból kezdünk el dolgozni, amink van. És minél
hosszabb listát sikerül összeírnunk meglévő dolgainkból, annál inkább elönt
bennünket a gazdagság boldog érzése. Ez az, amit a pozitív gondolkodók tökélyre
fejlesztettek, s gyakorolhatjuk mi is, minden nap. Sok sikert kívánok! "Vannak, akik mindig
morognak, mert a rózsáknak töviseik vannak. Én hálás vagyok, hogy a töviseknek
vannak rózsabimbói.” /Alphonse Karr/ Forrás: http://saját írás | |
Megtekintések száma: 623 | Helyezés: 0.0/0 |
Összes hozzászólás: 0 | |